Falunkban már az 1860-as évek végén megindult a rendszeres iskolai oktatás. 1900-ig még a nagyudvarnoki gyermekek is ide jártak iskolába. A két falu fiataljait Perger János iskolamester oktatta a betűvetés tudományára. 1880-ban Pivovarcsi József okleveles tanító vette át az oktatás, majd 1901-től Hlavaty Gábor tanított. Ő volt az igazgató is. 1930-tól az iskola már két tanerős lett. 1940-ig tanítottak: Ivánné, Pivovarcsi Ilona, dr. Erényi Margit, Csicsay Benedek, Barkó Béla és Pelle Erzsébet. 1945-ben megszűnt a magyar nyelvű tanítás, s csak 1949-ben nyíltak meg ismét a magyar iskolák is.

Iskolánk, jelenlegi épülete 1975. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit, hogy befogadhassa a  két szomszédos kis falu, Kis- és Nagyudvarnok alsó tagozatos, tanulni vágyó kisdiákjait, megkímélve őket az utazás fáradalmaitól, s hogy felvértezze őket a tudás hatalmával. A kisdiákok és tanítóik hagyományt teremtettek, melyhez igyekszünk ma is hűek maradni. Csak már egy kicsit másképp, korszerűbben. Ezt tükrözi iskolánk mottója is:

 

„Közösen és korszerűen a szülőföldünkért”

A sok-sok esztendővel ezelőtt kiültetett fák, bokrok ma nagyon szép parkként veszik körbe iskolánkat. Természetesen a frissítésről sem feledkezünk meg, s rendszeresen ültetünk mi is facsemetéket. De van sportolásra alkalmas füves udvarunk, futópályánk, játszóparkunk, ahol gyermekeink nagyon szívesen tartózkodnak.

            Hagyományaink őrzésében nagyon fontos szerep jutott iskolánk hagyományőrző csoportjának, a ROZMARING csoportnak. Az ő érdemük, hogy a Kisudvarnokon, az 1970-es évek végéig ápolt betlehemezés hagyománya, a falu gyermekeinek segítségével újra életre kelt. Azóta a faluház előtt felállított betlehemnél évről évre előadott pásztorjáték is része a közös ünneplésnek. Rendszeresen megtartjuk jeles ünnepeinket: Őszi terményfesztivál, szüreti mulatság, Márton napi ludas játék, Szent Miklós ünnepe (Mikulás), betlehemezés, farsangolás, március 15., komatálazás, párválasztó játékok, gyermeklakodalmas, tavaszhívogató népi játék, húsvétváró, Piros Pünkösd napja, anyák napja, gyermeknap… Mindet talán fel sem lehet sorolni. Műsorainkat a helyi faluházban, az iskola épületében, a szomszédos községben és természetesen versenyeken szoktuk előadni.

            De hol is van az „korszerűen”? Nos, nézzük csak! Az iskola épülete fokozatosan új köntöst vesz fel. Ma már minden tanterme interaktív, ahol naponta használhatjuk a legkorszerűbb oktatási programokat.  A mai, modern világban való gyors tájékozódást szolgálja a számítógépes tanterem, ahol a gyerekek elsajátíthatják az IKT alapjait.

 Létrehoztuk „Meseországunkat”, ahol a magyar népmesék legszebb gyöngyszemeivel ismerkedhetnek meg tanulóink. Ebben pedagógusaink nagy segítségére vannak a Dunaszerdahelyi Városi Könyvtár alkalmazottjai is, akik elvezetik őket a mesék birodalmába.

Rendszeresen, s tegyük hozzá, hogy eredményesen is, részt veszünk a Pitagoriasz versenyeken, matematika versenyeken, a Tompa Mihály szavalóversenyen, Katedra versenyen és a különböző rajzversenyeken.

Évente több kirándulást, színházlátogatást is szervezünk. S hogy ezeket az értékeket létrehozhattuk, fenntarthatjuk, hogy egyáltalán, mint iskola működhetünk, abban óriási szerepet vállalt a község vezetése, az iskola mellett működő Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének Alapszervezete, s maguk a szülők is.

Köszönet érte nekik, s pedagógusainknak, mert odaadóan munkálkodnak gyermekeink jövőjéért, magyarságunk megtartásáért.